▲19.rész▲

Sziasztok. Nos megjött a 19. rész is. Hűha! Köszönöm a kommenteket, és a pipákat is. Nagyon örülök! A részről csak annyit, hogy új szereplő jelenik meg, ezért érdemes a szereplőket újra megnézni. 

Jó olvasást!

Tina xx 

Már három órája utazhattam, amikor éreztem , hogy a hasam már nem bírja. Épp két város között voltam, így ráléptem a gáz pedálra, és gyorsabban mentem. Tíz perc múlva megálltam egy benzinkútnál, ahol tankoltam, valamint vettem magamnak valami harapnivalót. Két Croisanttal, egy fél literes kólával, valamint egy zsömlével visszaültem az autóba. Miután elfogyasztottam a megvásárolt ételek felét, beljebb mentem a városba, s egy ruhás boltot kerestem. A város elég nagy volt, így elég sok bolt lehet benne . És a szerencsének köszönhető, talán, hogy én egyet sem kapok meg. Néha annyira szerencsés vagyok, hogy az már borzalom.

Húsz perc kóborlás után megpillantottam egy ruhás boltot. Táskámat még jobban magamhoz húztam, s bementem a boltba.

- Jó napot kívánok, miben segíthetek? - kérdezte valaki a  hátam mögül.

Megpördültem a tengelyem körül, majd meg pillantottam az elárusító lány. Haja sötétlila volt, illett a fekete pólójához, valamint a fekete nacijához és az, ugyancsak fekete Converséhez.

- Helló. Szóval én szeretnék vásárolni egy pár cuccot. - ajkaimba haraptam, s próbáltam gondolkodni. - Ellopták a cuccaimat, és nincs egy darab ruhám sem. Átutazóban vagyok itt. - improvizáltam, ami be is vált.

- Ez szörnyű. Nos, önhöz ez , ez ez és ez a póló, valamint ez ez ez ez és ez a nadrág illik. - akasztott le minden "ez'' szócskánál egy-egy pólót, vagy épp nadrágot. - És ez valamint ez a cipő. - emelt fel két Supra cipőt.

- Rendben. Tetszenek. Megveszem. Mindet. - mondtam minden egyes szót alaposan átgondolva.
Miután átadtam a pénzt a lánynak, visszamentem az autóba, ahol, minden ablakot becsuktam. Szerencse, hogy sötétített ablakúak. Átvettem a pólót, valamint a nadrágot is, és egy új cipőt is vettem fel. Miután sikeresen embert varázsoltam magamból, a koszos ruhákat elraktam, valamint az újakat gondosan összehajtogattam, visszaültem előre. Átszámoltam a megmaradt pénzösszeget, s arra a kivetkeztetésre jutottam, hogy fogytában van a pénzem.

Belekortyoltam a kólámba, majd elmentem egy fodrászhoz. Nem, nem azért mert megtehetem, hanem azért, mert nem akarom, hogy a fiúk felismerjenek, ha neadjisten' megtalálnak. Ismét egy kis hölgy fogadott. Haja válláig ért, szőke volt, ruhája pedig tiszta fehér volt. Vigyora ezervattos volt, s lemoshatatlan.

- Miben segíthetek? - hangja vékony volt.

- Vágás kéne és festés.

- Örömmel állok rendelkezésére. - tessékelt le a székre.

Fél óra alatt levágta , és be is festette. Nagyjából még húsz percet kell még várjak, hogy le is mossa, majd meg is szárítsa. Kész örökké valóság, főleg ha itt van ez az öreg néni is...

Miután kifizettem a fodrászt, elindultam a bank felé. Vállig érő hajamba fújt a szép, ami kifejezetten jól esett. A bank az utca túl oldalán volt, ezért bementem. Sajnos nem volt automata, ezért sorba álltam. Négyen voltak előttem, ami hát nem túl kellemes érzés, tudván azt, hogy sietnem is kéne. Egyik lábamról álltam a másikra, majd a másikról az egyikre. Eljátszottam ezzel egy darabig, amikor, hál'istennek, én kerültem előre.

- Miben segíthetek? -egy vörös hajó nő kedvesen mosolygott rám.

- Pénzt vennék ki .

- Oké, rendben . -s kinyújtotta a kezét. Beleraktam a kártyát, majd vártam. Nem kértem sokat, épp egy pár dollárt, amivel kibírok egy napot.

Az ajtó hirtelen csapódott, majd három fegyveres lépett be. Gyomrom összeugrott, s kezem hirtelen remegni kezdett. A fenébe, már megint?

Az egyik felém közeledett, s fegyverét a fejemhez szorította.

- Ide a pénzt! - hangja eléggé rekedtes volt, mégis ismerős. Szívem hevesebben kezdett el verni, és alig tudtam levegőt venni.

- T..Thomas? - hangom oly annyira halk volt, hogy csak ő hallotta meg.

- K..ki vagy te? - keze kissé ellazult, már nem nyomta olyan erősen a pisztolyt a halántékomhoz.

- Feli..Felicite... - suttogtam.

Kezével megragadta a vállam majd odalökött a másik két fickóhoz.

- Vigyétek a furgonba!- utasította. Hangja annyira megfélemlített, hogy beleremegtem.

- Minek? -  kérdezte az egyik.

- Mert én úgy akarom! - ezzel az egyik srác megfogott, s vállára emelt , s ki akart vinni.

Tettettem azt, hogy szabadulni akarok, de nem akartam. Hogy miért? Az nagyon egyszerű...
Fél óra múlva visszatért a három srác. A zsákot bedobták a leghátsóbbb ülésekre. Én ültem  középen, mellém beült egy srác, amelyik feltehetőleg Thomas volt, és a másik kettő pedig előre. Az autó elindult,  a srác pedig felfedte arcát. Miután megláttam kék szemét, azonnal átöleltem. Szorosan magamhoz húztam, s el nem engedtem.

- Annyira hiányoztál! -gyűltek könnyek a szemeimbe. Hangom elmélyült, és épp hogy el tudtam mondani ezt a két szót.

 - Oké, húgi, ne sírj már! Nekem is hiányoztál! - emelte fel állam s mélyen a szemembe nézett

Újra láthatom őt, és újra magamhoz ölelhetem a bátyámat. A bátyámat, aki már két éve, hogy eltűnt.